Ebben az epizódban legendás videojáték-sorozatok második vagy későbbi részein keresztül járjuk körül, miért tud egy várva várt folytatás csalódást okozni. Rögtön szóba kerül a Blaster Master 2, amely látványban és koncepcióban ígéretesnek tűnt, mégis csalódást keltett a játékmenet és a hangzás miatt.
Az After Burner sorozatnál is megfigyelhető, hogyan halványodhat el egy korábban sikeres arcade élmény a hardverfejlesztés vagy egy rossz átirat miatt – az After Burner 3 például épp ezt bizonyítja. A Chrono Trigger és Chrono Cross összehasonlítása során felmerül, milyen nehéz feladat egy kultikus, szeretett RPG örökségét méltó módon továbbvinni.
A Thunder Force és az ActRaiser sorozatoknál nemcsak a játékmenet, hanem az identitásvesztés és a tematikai eltávolodás problémái is feltűnnek. Ugyanez érezhető a Shinobi sorozatnál, ahol egy új mechanika (például a kutya segítő) nem tudja kárpótolni a gyengébb pályatervezést.
A Shenmue 3 esete rávilágít arra, hogy a túl hosszú várakozás is irreális elvárásokat szülhet, és egy folytatás könnyen érződhet elavultnak, ha nem lép előre. A Sonic the Hedgehog 4 példáján keresztül pedig arra kapunk példát, mennyire fontos a sorozat hagyományos alapjainak megtartása – és mennyit árt, ha a fejlesztők nem értik meg ezeket.
Felmerül a kérdés: miért nem sikerül sokszor egy folytatásnak elkapni azt az időtlen hangulatot és játékmenetet, ami az eredetit naggyá tette? Mennyit számít a fejlesztőcsapat összetétele, a technika, vagy épp a rajongói elvárások a végső élményben? Ezek a témák járják át a bemutatott példákat, anélkül hogy kész válaszokat vagy egyértelmű ítéletet kapnánk.
