Miért nem készülnek dalokhoz folytatások, miközben a filmek, könyvek és sorozatok világában a folytatások szinte mindennaposak? A témát a Metallica The Unforgiven-trilógiájának példáján keresztül vezeti fel a videó, részletesen vizsgálva, hogyan viszonyulnak egymáshoz három különböző zenei rész, és mennyire képesek valóban folytatásként működni.
A felvétel rámutat arra is, hogy a zenei folytatások ritkasága nem új keletű: a régi balladáktól a modern popig kevés előadó választja ezt az utat. Felmerül a kérdés, hogy mitől lesz egyáltalán egy dal folytatás, mennyire szükségesek a zenei vagy szöveges áthallások, illetve mennyiben akadály a szerzői jog vagy a piac változása.
A videó kitér olyan érdekes példákra (mint David Bowie Space Oddity és Ashes to Ashes dalai, vagy a Dream Theater Metropolis Part 1 és Part 2), amelyek a történetmesélés, a hangulati kapcsolódás és a zenei motívumok fejlesztése felől közelítik meg a témát. Emellett szóba kerülnek válaszdalok, konceptalbumok, illetve különböző műfajok hangsúlyeltolódásai is.
Nem csupán konkrét példákon keresztül szemlélteti a videó a problémakört, hanem arra is rákérdez: miért nincsenek „Despacito 2” vagy „Bad Guy Strikes Back” típusú folytatások, és valóban szükség van-e rájuk a zenében? Megvizsgálja azt is, hogy mit jelent egy dal esetében a kreatív folytonosság, és hol húzódnak a határok a továbbvitel és az ismétlés között.
