A Yucatán-félsziget gyönyörű tájai különleges rejtvényt kínálnak: noha zöldellő erdőkkel, gazdag élővilággal és rengeteg csapadékkal rendelkezik, mégis hiányoznak belőle a nagyobb folyók. Ezt a furcsaságot nem szárazság vagy éghajlati sajátosság okozza, hiszen évente mintegy 1000 mm eső hullik a területen.
A föld mélyén egy lenyűgöző, több ezer kilométer hosszú barlang- és járatrendszer rejtőzik, amely a világ egyik legnagyobb karsztvizeként funkcionál. Ezeket az üregeket az évmilliók folyamán az esővíz és a mészkő kémiai kölcsönhatásai formálták. Az egyedülálló vízrajzi rendszerben a felszín helyett a víz a talajba szivárogva, föld alatti tavakban és folyókban gyűlik össze, amelyek számtalan cenotét, vagyis víznyelőket és felszín alatti tavakat hoznak létre.
A terület geológiai múltját is drámai események alakították, például az a híres aszteroida-becsapódás, amely véget vetett a dinoszauruszok korának és óriási krátert hagyott maga után. Ez tovább formálta a felszín alatti járatrendszert és a mai napig hatással van a vízhálózatra.
A cenotékben gazdag, sötét barlangok különleges élőhelyet nyújtanak ritka, vak barlangi állatoknak és egyedülálló mikroorganizmusoknak. Ősi maradványokat, sőt, az ősi maja városok is ezen víznyelők közelében épültek, mert máshonnan nem tudtak friss vízhez jutni.
Bár az e vidéken található karsztvíz-lencsék tiszta, frissítő vizet adnak, az intenzív emberi tevékenység ma fokozott veszélyt jelent rá. A gyors vízáramlás miatt a szennyezőanyagok is gyorsan terjednek, ami kihívást jelent az ökoszisztéma és az emberek számára is.
