A vezetés közbeni tudatmódosító szerek méréséről általában az alkoholtesztek jutnak eszünkbe, ahol jól ismert és megbízható véralkohol-határértéket alkalmaznak világszerte. Ez a rendszer azonban nem ültethető át egyszerűen a kannabiszra.
Az USA különböző államaiban eltérő szabályozás létezik a THC-ra, egyes helyeken zéró tolerancia van érvényben, másutt meghatározott nanogramm értéket állapítanak meg a vérben – csakhogy ezek a számok valójában nem működnek megbízhatóan.
Kutatók több problémával szembesülnek a THC kimutatásával kapcsolatban: az anyag gyorsan felszívódik a zsírszövetekbe, a vérszint nem tükrözi a tényleges agyi koncentrációt, és a vérvétel is időigényes folyamat. Ezen felül a THC bevitelének módja (füstölés vagy evés), illetve a felhasználó gyakorisága is komolyan befolyásolja a kimutathatóságot és a hatást élvezőt.
A kutatási eredmények rámutatnak, hogy nincs egyértelmű korreláció a vér- vagy nyál-THC szintje és a vezetési képesség között, sőt, még a hagyományos, helyszíni józansági tesztek sem nyújtanak meggyőzően pontos eredményt THC esetén.
Felmerülnek különféle módszerek, például újfajta vértesztek vagy nyáltesztek alkalmazása, de ezek is számos technikai nehézségbe ütköznek. Végül a legrégebbi módszer, az úgynevezett „impairment-teszt” – például soron való járás vagy egy lábon állás – sem elég precíz vagy objektív.
Napjainkban tehát a tudománynak és a jogalkotóknak még mindig nyitott kérdés, hogy létezik-e, és ha igen, akkor hogyan lehet megállapítani egy objektív, jogilag is alkalmazható THC-határértéket a biztonságos vezetéshez.
