Ebben a filmes élménybeszámolóban egy néző sajátos szemszögből vizsgálja a Five Nights at Freddy’s 2-t, akinek szokatlanul sok nevetést váltanak ki a film abszurd és ügyetlen pillanatai. Egészen másként reagál a mozi közönsége: míg ő gyakran csak nevetni tud a harsány, faarcú alakításokon és furcsa jeleneteken, addig a többi néző szinte teljesen rezzenéstelen.
A kritikus összehasonlítja az alkotást Kuroszava Álmok című filmjének egy jelenetével, majd kitér arra, mennyire bizarrnak és szórakoztatónak találja a mozi műfaji keveredését. Felmerül, vajon a film szándékosan vállalja-e a B-filmes, campy stílusjegyeket, vagy egyszerűen csak „rossz”, amelyben a túljátszott gonoszkák, faék egyszerűségű forgatókönyvi húzások és önironikus jelenetek dominálnak.
Külön elemzi a főhős, Josh Hutcherson alakítását, az animatronikus karakterek dizájnját és a történet furcsaságait. Több jelenetet is kiemel, amelyekben a dramaturgiai logika vagy akár a film hangulata erősen kérdéses. Közben érdekes kérdéseket vet föl: létezhet-e olyan horrorfilm, amelyet véletlenül vagy szándékosan „rosszul” készítenek el, és ettől válik igazán szórakoztatóvá?
A visszafogott humor, a furcsa párbeszédek és a szinte abszurd helyzetek végigkísérik a beszámolót, amelyben a szerző felteszi a kérdést, vajon a franchise rajongói ugyanúgy fogják-e értékelni ezt a sajátos, groteszk hangulatot.
