Az utóbbi években az EU Chips Act, vagyis az Európai Unió félvezetőipari stratégiája háttérbe szorult az AI adatközpontok körüli felhajtás és a memóriaárak növekedése miatt. Az eredeti célt – az európai félvezetőgyártás globális piaci részarányának jelentős emelését – már a 2013-as stratégia is megfogalmazta, de a végrehajtás komoly akadályokba ütközött. A szakértők és piaci szereplők közül többen is visszautasították a túlzottan ambiciózus növekedési célszámot, az iparági támogatások elosztása pedig számos vitát váltott ki.
A COVID-válság drámaian felerősítette a chiphiány miatti ellátási zavarokat, és sürgetővé tette a Chips Act életbe léptetését. Azonban a program forrásainak tényleges nagysága – a hirdetett 43 milliárd euróhoz képest – jóval szerényebb, főleg átcsoportosított alapokból áll, és végül több fajsúlyos beruházás (például az Intel magdeburgi gyára) elmaradt vagy törlésre került.
Sok szakértő kiemeli, hogy míg az európai kutatási infrastruktúra (például az IMEC Belgiumban vagy a CEA-Leti Franciaországban) kiválóan működik, a jó kezdeményezések gyakran külföldön realizálódnak, mivel Európa nem tudja hatékonyan megtartani az új ötleteket és vállalkozókat. Ráadásul a hangsúly – egyesek szerint hibásan – túlságosan az élvonalbeli gyártástechnológiai fejlesztésére és a látványos nagyberuházásokra irányul, miközben a valódi ellátási ellenálló képességhez a kevésbé látványos, de kritikus érett technológiák is fontosak lennének.
A videó egy friss eseten, a Nexperia Hollandia és Kína közötti konfliktusán keresztül mutatja be, mennyire sérülékeny az ellátási lánc, ha egyetlen cégtől függ egy egész iparág. A történet rávilágít arra, hogy mennyire hiányzik az átgondolt, kiegyensúlyozott, minden rétegre kiterjedő iparstratégia, és milyen tanulságokat lenne érdemes levonni a következő, készülő Chips Act 2.0 kidolgozásakor.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet valódi ellenálló képességet kialakítani a félvezetőpiacon, miként lehetne a kutatásokat és fejlesztéseket helyben tartani, valamint szükség van-e egy új „Airbus of chips” típusú európai összefogásra? Továbbá: mekkora legyen a támogatás volumene, hogyan lehet arányosan fejleszteni mind a csúcstechnológiát, mind a hagyományos kapacitásokat, és miképp lehet a jelenlegi tanulságokat a jövőre nézve kamatoztatni?
