1915 tavaszára a nyugati front állóháborúba fulladt, ahol a korábbi francia támadások sorra kudarcot vallottak, és az Antant szövetségesekre egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy bizonyítsák erejüket potenciális szövetségeseik és saját maguk előtt is.
A brit és francia hadvezetők új tavaszi offenzívát terveztek az Artois régióban, bonyolult összehangolással és nem kevés belső feszültséggel. Az innovatív haditechnikai megoldások – például a francia sapolók, Adrian-sisakok és tüzérségi támogatás – mellett megjelentek a modern háború árnyoldalai is: szögesdrót, szilárdan megerősített falvak és második védelmi vonalak, amelyeket a németek rendkívül hatékonyan használtak ki.
A briteknél és franciáknál mind hiányosságok, mind logisztikai problémák akadályozták az áttörést; gyakran nem volt elegendő nehéztüzérség, a lövedékek minősége megkérdőjelezhető volt, a sebesültek ellátása sem volt megfelelő. A támadások borzalmas emberáldozattal jártak, de az előrelépés csekély volt. A vezetésen belüli nézetkülönbségek, hibáztatások és a parlamenti vizsgálatok is kiéleződtek.
A hadszíntéren katonák személyes történetei hozzák közel a háború rettenetes valóságát: megindító levelek, elvesztett barátok, a hősiesség és a kétségbeesés váltakozik brit, francia, német és indiai katonák soraiban. Eközben új fegyverek és taktikák – mint például a klórgáz és az olajalapú támadások – jelentek meg, de ezek sem hozták meg a várt áttörést.
Az eseményeket a politika, a logisztika, a morál és az új haditechnológia folyamatos feszültsége határozta meg, miközben mind a brit, mind a francia hadvezetés komoly dilemmákkal szembesült: folytatni a veszteségek ellenére, vagy új megközelítést keresni a patthelyzet feloldására? A dokumentumfilm lenyűgöző részletességgel mutatja meg a dilemmákat, a kudarcokat, valamint azt, hogyan hagyták ezek a harcok örökre nyomot az első világháború történetén és emlékezetén.
