Az Európai Unió csúcstalálkozóján újabb akadályok gördültek Ukrajna támogatása elé, miután több hónapos egyeztetés után sem sikerült megállapodni a lefoglalt orosz állami vagyon felhasználásáról. A nézeteltérések hátterében elsősorban jogi és pénzügyi aggályok álltak, mint például a nemzetközi jog megsértése, illetve az európai pénzügyi rendszer stabilitásának veszélyeztetése.
Belgium különösen tartott attól, hogy egy esetleges vagyonelkobzás visszaüthet, és komoly összegeket kellene visszafizetnie, ha Oroszország jogi útra terelné az ügyet. Más tagállamok pedig attól féltek, hogy egy ilyen lépés hosszú távon csökkentené az euró és az európai piacok vonzerejét világszerte. Ezen kívül felvetődtek kérdések az uniós tagországok közti szolidaritásról és a közös pénzügyi felelősségvállalás határairól is.
Alternatív megoldásként felmerült egy úgynevezett jóvátételi kölcsönkonstrukció, amelynek lényege az lett volna, hogy a lefoglalt orosz vagyon fedezete mellett az EU hitelez Ukrajnának, de ezt végül több tagállam ellenállása és újabb jogi aggályok miatt elvetették. Ezzel párhuzamosan a közös uniós eladósodás tovább nő, ami hosszabb távon akár egy szorosabb, föderálisabb Európa kialakulásához vezethet.
A témák között szerepel még, hogy miként befolyásolhatják az ilyen krízisek a közös európai intézmények szerepét, miért különösen érzékeny Belgium helyzete, illetve hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerre milyen hatással lehetnek az ilyen uniós döntések. Ezzel együtt érdekes kérdés, hogy a közös adósságkezelés mennyiben készíti elő az európai integráció újabb lépcsőit.
