Képzeld el, hogy néhány óra alatt eljuthatnál Tokióból Los Angelesbe – ez a jövőbeli álom azonban még mindig nem vált valóra. Bár a Concorde már az 1970-es években szuperszonikus repülést kínált, a gép különleges képességei ellenére is sok akadályba ütközött a továbbfejlesztése, főként technikai, gazdasági és környezetvédelmi szempontból.
A levegőben való száguldás sebességét a Mach-skála segítségével mérik, amely megmutatja, hányszorosa valami a hang sebességének. A szuperszonikus és hiperszonikus utazás között jelentős a különbség – utóbbi, azaz a Mach 5 feletti tempó egészen új kihívásokat jelent a repülőmérnököknek. Ezek között szerepel a szerkezeti terhelés, az aerodinamika bonyodalmai, illetve a motorok teljesítménye különböző sebességtartományokban.
Egy másik fontos szempont, hogy nem csak gyorsan, hanem lassan is képesnek kell lenni repülni, hiszen a felszállás és landolás lassabb mozdulatokat igényel. A fejlett hajtóműveknek ráadásul át kell tudniuk váltani a különféle üzemmódok között, ami tovább bonyolítja a tervezést.
Újfajta anyagok, formatervezési elvek és biztonsági követelmények megoldása vár még az iparra, ráadásul mindezt gazdaságosan és környezettudatos módon kellene megvalósítani. Külön érdekességként említhető, hogy a legutóbbi kínai kísérleti repülőgép például teljesen új elméleteket tesztel a test és szárnysziluett kialakítására, amelyek ideálisak lehetnének utasszállításra is, ha sikerülne megoldani az említett akadályokat.
