Két fiatal, Oscar és Dan, osztja meg személyes tapasztalatait és gondolatait arról, hogy miért nem szeretnének Svédországban élni. Bár mindketten Svédországban nőttek fel, az elmúlt években nomád életmódot folytattak, és sok országban éltek már világszerte.
Az első bekezdésekben hangsúlyozzák, mennyire értékelik a svéd társadalom pozitívumait: az emberek védelmező hozzáállását, az egyenlőség elvét, az alacsony korrupciót, a magas szintű bizalmat, a kiemelkedő munkamagánélet egyensúlyát és a gyermeknevelés, egészségügy, valamint oktatás megfizethetőségét. Felvetik azt is, hogy Svédország tiszta, egészséges környezete igazi kiváltság.
Ugyanakkor több kihívást is részleteznek, amelyek számukra megnehezítik a letelepedést: a tall poppy syndrome-hoz hasonló svéd kulturális irigységet és konformizmust, a hosszú, sötét, hideg időjárást, valamint a nehézségeket a barátkozásban felnőtt korban. Kiemelik, hogy bár Svédország elfogadónak és nyitottnak tűnik, a túlzott társadalmi egyformaság miatt sokan nem mernek kitűnni vagy önmaguk lenni – különösen az LGBT közösség tagjai.
Felvetik azt a kérdést is, hogy hosszú évek külföldi élet után mennyire nehéz lenne visszaintegrálódni egy statikusabb, kevésbé barátságos társadalmi közegbe. Ezek a gondolatok azok számára is érdekesek lehetnek, akik a hazaköltözés és a globalizált életforma előnyei-hátrányai között mérlegelnek.
