Egy rövid zenei részlet hangzik el, amelynek történetéhez személyes emlékek és családi beszélgetések kapcsolódnak. A zeneszerző felidézi, hogyan született a darab még a nyolcvanas években, és hogy saját kezűleg írt kompozíciója milyen stílusbeli kérdéseket vetett fel, miközben meghallgattatta azt gyermekeivel.
A művet nem könnyű besorolni: egyszerre jelennek meg benne jazzes harmóniák, de a zongora és a vonós háttér miatt klasszikus hatások is erősen érvényesülnek. A megszólaló akkordok és átmenetek inkább a modern klasszikus zenét idézik, miközben a jazzre jellemző hetes akkordok teljesen hiányoznak belőle.
Érdekfeszítő kérdésként merül fel, mitől lesz valami jazz, és mi választja el a műfajokat egymástól: a harmónia, a hangszerelés vagy a dallamvezetés. A gitáros saját improvizációs stílusán keresztül bemutatja, milyen különbségek vannak a bebop-hoz képest, különösen a kromatikus futamok és a szögletesebb dallamvonalak terén. A videó a sajátos, nehezen kategorizálható zenei identitás lehetőségeire is rávilágít.
