Gázában az épületek akár 90%-a is elpusztult, a terület teljesen romokban hever. Megdöbbentő méreteket öltött a pusztítás: több mint 300 000 otthon vált lakhatatlanná, és egymillió ember maradt hajlék nélkül. Az üzletek, a mezőgazdaság és az infrastruktúra is hasonló mértékben sérült, a gazdasági élet szinte teljesen leállt.
Többféle újjáépítési terv látott napvilágot, azonban ezek többsége túlzottan optimista, a valóságban rengeteg akadály áll előttük. Az egyik legjelentősebb az egyiptomi javaslat, amely öt év alatt több fázisban képzeli el Gáza rehabilitációját. A tervezet fő céljai között szerepel a romok eltakarítása, lakások és alapvető infrastruktúra (kórházak, iskolák, utak) felépítése, valamint a kormányzati intézmények újjáélesztése.
Egy másik, alternatív elképzelés szerint először a tűzszüneti határ menti izraeli fennhatóságú térségekben indulna meg a helyreállítás, kisebb moduláris falvak építésével. Ez viszont politikailag és társadalmilag is megkérdőjelezhető: vajon áttelepíthetők-e emberek, és ez nem vezetne-e a terület végleges felosztásához?
A legtöbb javaslat közös akadálya a pénzügyi támogatás hiánya, a politikai bizonytalanság, valamint az anyagok bejutásának korlátozottsága. Kritikus kérdés, hogy miként teremthetők meg a stabil és biztonságos feltételek az újjáépítéshez, különösen Hamasz lefegyverzése nélkül, hiszen a legnagyobb donorok csak tartós béke esetén hajlandók részt venni a helyreállításban.
Felmerül az a kérdés is, hogy az újjáépítés mikor indulhat meg, és milyen lépéseket tesz addig a nemzetközi közösség a legsürgetőbb humanitárius szükségletek enyhítésére.
