A James Bond-filmek ikonikus főhőse a popkultúra egyik legismertebb kémfigurája, azonban a valóságban egészen mások a titkosügynökök hétköznapjai. Nem a feltűnő megjelenés, a csillogás vagy az extrém kompetenciák viszik sikerre a valódi ügynököket, hanem épp az, ha képesek elvegyülni a tömegben. Kiemelkedően fontos, hogy szinte láthatatlanok legyenek, és ne hívják fel magukra a figyelmet se kinézetükkel, se viselkedésükkel.
A valóságban a különleges titkosszolgálati ügynökök kiválasztása hosszadalmas és gyökeresen különbözik egy általános állásinterjútól vagy akár egy katonai jelentkezéstől. Rendkívül személyes, sokszor tolakodó vizsgálatokon esnek át, melyek révén nem csupán a szakmai, hanem a pszichológiai alkalmasság is előtérbe kerül. Fontos kérdés, hogy valóban ki bírja elviselni a titkok terhét, és ki hajlandó teljes mértékben a szervezet érdekeit előtérbe helyezni.
Az ügynöki képzés felépítésében kulcsszerepet kap az elméleti oktatás, majd a gyakorlati, valódi élethelyzetben történő próbatétel. Önreflexív fejlődés, folyamatos tesztelés jellemzi ezt a világot, ahol a siker vagy kudarc sokszor csak az illető saját titka marad.
Érdekes etikai kérdések, emberi dilemmák is felmerülnek: hol húzódik a határ a lojalitás, a személyes erkölcs és a szervezeti előírások között? Van-e különbség etika és morál között? Hogyan lesz valaki teljesen elkötelezett egy intézmény iránt – még a családja vagy barátai elé is helyezve azt? Különösen izgalmas felvetés, hogy ezek a kötődések vajon mennyiben hasonlítanak egy vallási közösség vagy kultuszszerű szervezet kapcsolódási mechanizmusaira.
