Az informatikai világban szinte minden eszközön fut valamilyen Doom-port, mivel a játék kódja gyors, moduláris, és szinte bármilyen architektúrához hozzáigazítható. Még olyan rendszereken is megjelent, amelyek a Doom megjelenése előtt születtek; például a Sega Genesis vagy a Commodore Amiga is büszkélkedhet ilyen átiratokkal.
Ennek ellenére meglepő módon a Neo Geo konzolon sosem készült Doom-port. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a hardver megfelelő lehetőségeket kínál, több technikai akadály is szembejön, amelyek megnehezítik, vagy szinte lehetetlenné teszik egy valódi Doom-átirat megvalósítását ezen a rendszeren.
A Neo Geo hardvere alapvetően 2D sprite-alapú megjelenítésre készült, és hiányzik belőle a bitmap grafikai mód. A processzor nem fér hozzá közvetlenül a grafikai adatokat tartalmazó memóriához, csak közvetett módszerekkel tudja vezérelni a megjelenítést, ami komoly kihívássá teszi a Doom-hoz szükséges 3D renderelést.
Érdekes felvetés, hogy vajon egyszerűbb 3D engine-ek, mint például a Wolfenstein 3D raycasterei, megvalósíthatók-e a Neo Geo-n. Egy működőképes, alapvető raycast engine bemutatása révén a videó feltérképezi, hogy mely technikai kompromisszumokat lehet megkerülni, és hogy hol állnak meg az álmok a gyakorlati kivitelezhetőség határán.
Felmerülnek olyan témák is, mint a sprite méretezés, a hardveres limitációk, a különféle grafikai eljárások közötti különbségek, valamint az, hogy milyen kompromisszumokat kell kötni régi konzolokon modern játékok futtatása során.
