Hogyan élvezhetjük a videojátékokat akkor is, ha nem tartozunk a legjobb játékosok közé? Az anyagban a szerző bemutatja saját tapasztalatait a Ninja Gaiden és más, nagy kihívást jelentő címek kapcsán, és felveti: tényleg számít-e, hogy valaki mennyire ügyes, vagy a szórakozás a lényeg?
Személyes történeteken keresztül kerül előtérbe a játékokhoz kapcsolódó elitizmus, illetve az internetes közösségek által gyakran hangoztatott elvárás, miszerint egy videojáték csak „profi” játékosként élvezhető igazán. Példák sorával mutatja be több cím, például a Returnal vagy a From Software játékai kapcsán, hogy kitartással és makacssággal is végigvihetők a legnehezebb szintek, nem csak kimagasló ügyességgel.
A szerző reflektál Tom Aurie Eurogamer-es cikkére, amely kiemeli, hogy a Ninja Gaiden 4 eltér elődeitől: segítőkészebb, kevésbé büntető, és különféle segítségeket kínál (például hero mode), így azok is átélhetik az örömöket, akik nem ismerik tökéletesen a mechanikákat. Ugyanakkor szóba kerülnek a sorozat és a fejlesztőváltás által okozott közösségi viták is, valamint az új karakterek, a játékmenetbeli újdonságok és a vizuális világ egyedi stílusa is felmerül, számos kérdést vetve fel a játékok fejlődéséről.
A videó végén elgondolkodtató kérdések jelennek meg: vajon tényleg szükséges-e „megfelelni” a játéktársadalom elvárásainak, vagy elég, ha egyszerűen jól érezzük magunkat játék közben?
