Milyen okok vezetnek ahhoz egy ismert kritikusnál, hogy bizonyos játékokat szándékosan kihagyjon a repertoárjából? Az első bekezdés rögtön egy fontos megkülönböztetést tesz: nem a játékválaszték bősége miatt maradnak ki címek, hanem tudatos mérlegelés alapján dől el, hogy egyes, a műfajhoz vagy stílushoz egyébként illeszkedő játékokra nem készülnek kritikák.
A szerző konkrét példákat is felhoz, mint a Stellar Blade, amely ugyan mechanikailag érdekes, ám a középpontba helyezett fanservice sajátos közönséget céloz, és felveti a kérdést: vajon a közönség tényleg csak játékmeneti szempontokra kíváncsi?
A YouTube demonetizációval kapcsolatos kihívások is terítékre kerülnek. Felmerül, hogy mennyiben befolyásolja egy véleményformáló munkáját, ha egyes témák, trágár tartalom vagy vizuális elemek miatt a videók háttérbe szorulnak a platform algoritmusai által.
South Park-játékok kapcsán a humorküszöb és az őszinte, adekvát játékbemutatás kérdése vetődik fel, valamint az, hogy lehet-e egyáltalán ilyen témákról tartalmat készíteni úgy, hogy ne torzuljon a végső kép.
A gondolatmenet végén említésre kerül a Minds Eye, egy másik friss játék, amelynek minősége, kommunikációja és háttere újfajta dilemmákat állít a szerző elé, és felvetődik: érdemes-e időt szánni olyan alkotásokra, amelyek már előzetesen sem keltenek bizalmat?
