Az első világháború 1918-as fegyverszünete véget vetett a nagyhatalmak közötti harcoknak, de Európa és a Közel-Kelet számos régiójában a háború utáni béke csak álom maradt. Több birodalom összeomlása hatalmi vákuumot teremtett, amely újabb konfliktusok, forradalmak és polgárháborúk táptalajává vált.
Közép-Európában Magyarország példája mutatja, hogy a gyors politikai változások és területi ellentétek milyen brutális összecsapásokhoz vezethetnek, különösen a magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok között. Nem csak katonai hadmozdulatok, hanem forradalmi próbálkozások és ideológiai küzdelmek is meghatározták az időszakot.
Lengyelország és a Szovjet-Oroszország között háború dúlt az új keleti határokért, miközben különféle nemzeti és politikai irányzatok próbálták érvényesíteni akaratukat a térségben. A háború különösen véres csatákat, etnikai feszültségeket és jelentős területi változásokat hozott.
A Közel-Keleten a Törökország és Görögország közötti konfliktus, illetve az Oszmán Birodalom bukása szintén erőszakba torkollott, népirtásokkal és a lakosság tömeges elűzésével. Az új államok létrejöttét idegen hatalmak beavatkozásai, gazdasági érdekek, és helyi nacionalista mozgalmak egyaránt alakították.
Írországban a függetlenségért vívott véres harc után az ország polgárháborúba süllyedt, amelyet társadalmi megosztottság, rivális paramilitáris csoportok, valamint a brit és ír politikai döntéshozók közötti ellentétek fűtöttek. A szövetséges hatalmak tehetetlensége, illetve a helyi szereplők eltérő törekvései Európa-szerte instabilitáshoz vezettek.
A videó többek között arra keresi a választ, hogy a világháborút követő békekötések miért nem hoztak tartós rendet, miért érlelődtek tovább a régi és új sérelmek, és hogyan hatott mindez a későbbi történelmi folyamatokra.
