Néhány civilizáció hatalmas birodalmakat építhet, ahol számtalan elme virágozhat, míg mások inkább egy közös tudatot hozhatnak létre, és így megfeledkeznek a csillagokról. Felvetődik a kérdés: lehet, hogy nem azért tűnik néma az univerzum, mert az idegenek rejtőznek, hanem mert gondolataik egyszerűen nem érnek át a csillagközi távolságokon?
A Fermi-paradoxon megértése során gyakran képzelünk el galaktikus civilizációkat, amelyek világegyetemeket hódítanak meg. Ugyanakkor a kollektív tudatok, azaz a „hivemind”-ok problémáját is érdemes megvizsgálni: milyen fizikai és mentális korlátai lehetnek egy összekapcsolt szuperelmének, különösen ha távoli bolygókat is össze akarnának kapcsolni?
A videó betekintést nyújt abba, hogy miként működhetnek különböző szintű kollektív intelligenciák: a laza hálózatoktól egészen az egyéni identitást teljesen feloldó, egységes szuperelméig. Felmerülnek etikai és társadalmi dilemmák is, például a magánélet elvesztéséről vagy arról, hogy egy ilyen társadalom képes-e megőrizni az egyéni szabadságot. Technikai szempontból is vannak kihívások; a fénysebesség és a kommunikációs késedelem egy adott civilizáció kognitív horizontját, vagyis gondolkodásának határát is megszabhatja.
A kollektív tudatok témáját gazdagítják science fiction példák – mint például a Borg (Star Trek), Overmind (Gyermekkor vége), Zerg (Starcraft), Tyranids (Warhammer 40,000) stb. Emellett szó esik arról is, hogy a vegyes, vagyis részben független, részben integrált kollektívák milyen problémákkal szembesülhetnek, például az identitások elmosódásával, a széttagolódás veszélyével és a koordináció nehézségeivel.
A videó végigveszi, hogy a távolság növekedésével a kollektíva egyre nehezebben tartható össze: a kommunikáció akadozik, az egység felbomlik, „csoportos elmeszéthullás” történhet. Felmerül az is: mi történik, ha két kollektív tudat találkozik – vajon integrálódni szeretnének, vagy ellenségesen tekintenek egymásra? Vajon mindez lehet-e magyarázat arra, hogy a világegyetem miért tűnik ilyen csendesnek?
