Különös figyelmet kap az a kontraszt, ahogyan a The Callisto Protocol megpróbálta átvenni a Dead Space horrorisztikus hangulatát, ám végül mégis felszínessé vált. A fejlesztőcsapat, amely a Dead Space sikereitől hajtva próbált újabb mérföldkövet elérni, komoly elvárásokkal nézett szembe, mind a rajongói, mind pénzügyi oldalról – a kiadó részvényárfolyama is jelentősen reagált a gyenge eladások hírére.
A The Callisto Protocolt sokan már a megjelenése előtt a Dead Space szellemi örökösének tekintették, de önálló atmoszférát, eredeti világépítést és emlékezetes történetet vártak tőle. Szó esik arról, hogyan befolyásolta a börtönben játszódó helyszín a narratívát és a játékos élményt: a folyamatos sötét terek és monoton ipari környezet hiányosságaira, illetve arra, hogy igazán drámai egyéni sorsok ritkán kaptak teret.
Érdekes etikai kérdések is felmerülnek: mennyire válhatott volna erősebbé a sztori, ha nagyobb hangsúly kerül a börtönrendszer igazságtalanságaira, a túlélők különböző motivációira és az emberi oldalra. A videó számos példát hoz arra, hogy a horror milyen elemei működtek jól a Dead Space-ben, de ezeket a The Callisto Protocol gyakran leegyszerűsítette vagy elhagyta.
Összehasonlításra kerül a két játék harcrendszere, atmoszférateremtése, az ellenfelek viselkedése és a világépítés mélysége. Felmerül a kérdés: egy vérbeli horrorjátékban elegendő-e a felszíni hasonlóság, vagy sokkal többről, mélyebb átgondoltságról szól a műfaj igazi sikeressége?
Beszámoló olvasható arról is, hogy a fejlesztés során milyen problémákkal küzdött a Striking Distance Studios: a COVID-járvány, a dolgozók tömeges elvándorlása, illetve a kiadó által támasztott óriási eladási elvárások mind befolyásolták a végeredményt.
Végül olyan kérdések is felmerülnek, mint hogy egy új címet mennyiben befolyásol, ha a marketing fő húzóereje a „Dead Space alkotóitól” címke, illetve hogy vissza lehet-e élni a múltbeli sikerek lendületével anélkül, hogy értőn nyúlnának az örökölt témákhoz.
