Robert Waldinger, egy tapasztalt zen mester, megosztja szemléletét arról, hogy a mindennapi zen gyakorlása, a tudatosság, az állandó változás, az együttérzés és a kapcsolatok miként formálják életünket és önmagunk megértését. Részletesen beszél arról, hogyan válhatunk nyitottá saját érzéseink és gondolataink iránt, és miként ismerhetjük fel, hogy minden ember küzd bizonytalansággal, belső káosszal, ezáltal segítve a nagyobb önelfogadás és mások elfogadása kialakulását.
Kifejti, hogy a zen tanításai nem azt célozzák, hogy örökké boldogok vagy szenvedésmentesek legyünk, sokkal inkább azt, hogy megtanuljunk együtt élni a mulandósággal, és észrevegyük: mindent a folyamatos változás jellemez, és erre nem érdemes görcsösen ragaszkodni. Megjelennek a buddhizmus alapvető igazságai és a kezdő, nyitott elme fontossága is, amely frissebbé és kíváncsibbá teszi kapcsolatainkat és önmagunkhoz való viszonyunkat.
A beszélgetés érinti a mindfulness, vagyis az ítéletmentes figyelem mindennapi alkalmazását, valamint a szerető kedvesség (metta) tudatos gyakorlását. Waldinger hangsúlyozza, hogyan segíthet a tudatosság abban, hogy ne másokat hibáztassunk saját érzéseink miatt, illetve miként növelheti ez az empátiánkat ismerőseinkkel, szeretteinkkel szemben.
Fókuszba kerül az is, hogy az önmagát végső célnak tekintő megvilágosodás kergetése könnyen szenvedéshez vezethet. Waldinger szerint nem létezik állandó, végleges megvilágosodott állapot; a valódi cél a jelenben megvalósuló, együttérző cselekvés és tudatosság, nem pedig egy elérhetetlennek hitt, tökéletes állapot hajszolása.
