Az adás középpontjában az Egyesült Államok mindenkori State of the Union beszéde áll, azonban a műsorvezető nem a tipikus elemzést kínálja: új nézőpontból közelít, és azt vizsgálja, miért lehet az, hogy sokak számára irrelevánsnak vagy elidegenítőnek tűnik ez az esemény. Felmerülnek kérdések arról, hogy miért csak a médiának fontos, hogy minden vezető hírről meglegyen az ‘egyedi mondanivaló’, miközben a hétköznapi emberek ennél sokkal kézzelfoghatóbb problémákkal küzdenek nap mint nap.
Az epizódban szóba kerül, hogy miként működik a politikai színjáték, például a kongresszusi tagok versengése egy fotóért vagy kézfogásért az elnökkel, és mennyire el van szakadva ez a világ az átlagemberek valóságától.
A témák között kiemelt helyen szerepel a gazdasági valóság – a ‘funkcionális munkanélküliség’, bérstagnálás, lakhatási válság, eladósodás –, amelyek mind azt a szakadékot mutatják be, amely a közélet szereplői és a hétköznapi állampolgárok között tátong. Az epizód nem kínál konkrét megoldásokat, de fontosnak tartja azt a felismerést, hogy a politikai vezetők prioritásai gyökeresen eltérnek az emberek alapvető gondjaitól.
Felmerül az információs buborékok problémája is: hogyan torzulhat a valóságról alkotott képünk attól függően, hogy milyen hírforrásokat fogyasztunk. A műsor bemutat alternatív hírfogyasztási eszközöket is, amelyek kontextust, átlátást ígérnek az aktuálpolitikai zajban. Mindez számos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogyan maradhat hiteles és tájékozott a polgár, miközben a politika egyre inkább elrugaszkodik a mindennapi problémáktól.
