A mesterséges intelligencia ügynökök rohamos terjedésének hatására új felhasználási igények kerülnek a középpontba ebben az anyagban. Míg egyesek autonóm ügynökök segítségével komoly összegeket spórolnak például autóvásárlásnál, mások kaotikus helyzetekkel szembesülnek, ha az ügynök jogköre túl tágra van hagyva. Ezek az ellentmondásos esetek jól mutatják, mennyire kényes lehet a működési specifikáció és a biztonság kérdése.
Az OpenClaw projekt példáján keresztül világítanak rá, milyen típusú megoldásokat keresnek ma valójában a fejlesztők és a felhasználók. A több ezer közösség által épített ‘skill’ és integráció révén egyértelmű minták rajzolódnak ki: a legtöbben a hétköznapi, monoton feladatok – például e-mail menedzsment, reggeli összefoglalók vagy smart home vezérlés – automatizálására vágynak. A figyelemre méltó azonban nem a chat, hanem a cselekvés, a valódi problémamegoldás és az időmegtakarítás iránti igény lendülete.
Sok szó esik a bizalom és a kontroll kérdéséről is. Komoly szervezeti és emberi tényezők formálják a viszonyulást az AI-ügynökökhöz: a legtöbben inkább részleges, 70-30%-os ember-AI együttműködésben bíznak, nem pedig a teljes automatizálásban. Friss kutatások szerint az emberek inkább kevésbé kompetens, de felelősségre vonható humán segítőt választanak, minthogy kiszolgáltatnák magukat egy átláthatatlan AI-nak, még akkor is, ha az hatékonyabb.
Végül a veszélyek és buktatók is fókuszba kerülnek: gyenge specifikációk, felületes szabályozás vagy laza infrastrukturális kontroll könnyen okozhatnak káoszt, különösen a pilot szakaszban lévő AI-ügynök projektek esetén. A jövőbeli nyertesek valószínűleg azok lesznek, akik egyensúlyba tudják hozni a képességeket a biztonsággal és az átláthatósággal.
