Az utóbbi időben nagy port kavart egy blogbejegyzés, amely azt állítja, hogy az amerikai szegénységi küszöb valójában jóval magasabb, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak. Michael Green szerint ez a szám nem 31 000 dollár, hanem közelebb van a 140 000 dollárhoz évente.
A videó során bemutatják, hogyan határozta meg eredetileg az amerikai kormány a szegénységi küszöböt az 1960-as években, illetve hogy akkoriban még a legtöbb családi kiadás az élelmiszerre ment el, míg mára a lakhatás, az egészségügy, a gyermekfelügyelet és az adók váltak a legnagyobb költségtényezőkké. Az eredeti, mára elavult módszertan szerint kialakított segélyezési és jóléti rendszerek így elveszítették a valósághoz való igazodásukat.
Érdekes kérdésként merül fel, mi történne, ha a számítási módszereket a mai viszonyokhoz igazítanánk. Vajon hányan tartoznának a szegénységi küszöb alá a jelenlegi bér- és árviszonyok mellett? Az is felvetődik, hogy mennyire tükrözik a gazdasági mutatók (pl. GDP, munkanélküliség, infláció) a középosztály élethelyzetét, vagy mit jelent ma egyáltalán a középosztályhoz tartozni.
A videó másik nagy témája a pénzügyi szokások és az öngondoskodás szerepe: vajon lehetséges-e tartós jólétet teremteni fegyelmezett megtakarítással és befektetésekkel még szerényebb jövedelem mellett is?
