Az ismeretterjesztő beszélgetés elmagyarázza, hogy a tudomány miért használta régen az „örök érvényű” törvények kifejezését, például Newton mozgástörvényeire vagy a gravitációra, és hogy ma miért óvatosabbak ezzel a szóval.
A fizika történetéből vett példákon keresztül kirajzolódik, hogy az elméletek, amelyek egykor minden körülmények között igaznak tűntek, korlátozott érvényességet kaptak az újabb és extrémebb kísérletek tükrében. Kiemelkedő példa, amikor a Merkúr pályájának eltérései felvetették a Newtoni törvények határait, és szükségessé vált Einstein relativitáselméletének bevezetése.
Megvizsgálják, mi különbözteti meg a tudományos elméletet az ötlet vagy hipotézis szintjétől, rámutatva arra, hogy egy elmélet többszörösen igazolt, előrejelzéseket produkáló, jól szervezett magyarázó keret. Felmerül az is, hogy a tudományos alázat jegyében, miért inkább elméletként, nem pedig törvényként hivatkoznak a legelfogadottabb modellekre.
A biológia oldaláról az evolúcióelmélet példája kerül elő, illetve az a téves, közkeletű nézet, miszerint egy „teória” csak egy meg nem erősített ötlet volna. A beszélgetés rávilágít arra, hogy még a leghíresebb elméletek is bármikor kiegészülhetnek vagy beágyazódhatnak egy következő, mélyebb szintű tudásba, miközben az eredeti elmélet bizonyos határokon belül továbbra is működik.
Végig izgalmas kérdéseket vetnek fel arról, hogyan fejlődik a tudományos gondolkodás, és mikor igazolható egy elmélet időtállósága a természet megértésében.
