Az Egyesült Államok termékenységi rátája történelmi mélyponton van, mindössze 1,6 születés jut egy nőre élete során, ami jelentősen elmarad a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es értéktől. Ennek következtében egyre több fiatal felnőtt dönt úgy, hogy nem vállal gyermeket életében.
Sokan aggodalommal figyelik ezt a demográfiai trendet, mivel annak hosszú távú gazdasági és társadalmi hatásai jelentősek lehetnek. Az idősek aránya növekszik, miközben a társadalmat érintő jóléti programok, például a Medicare és a Social Security fenntarthatósága is veszélybe kerülhet a csökkenő munkaképes népesség miatt.
Törvényhozók és vezetők, különböző politikai nézetek mentén, próbálnak válaszokat keresni a problémára. A javaslatok a bababónusztól a gyermekadó-kedvezmények bővítéséig terjednek, de a szakértők szerint az egyszeri pénzügyi ösztönzők önmagukban nem oldják meg a problémát, hiszen a gyerekvállalás évtizedes elköteleződés.
Más országok, például Franciaország, Japán vagy Kína példái mutatják, mennyire összetett és kihívásokkal teli a termékenységi ráta növelése. Átfogóbb és hosszú távú támogatási rendszerekre, például fizetett szülői szabadságra, rugalmas munkalehetőségekre és elérhetőbb gyermekgondozásra lehet szükség. Emellett kulturális változások is befolyásolják a születési kedvet, ahogyan az is, hogy a fiatal felnőttek prioritásai átalakultak az oktatás, a karrier és az anyagi biztonság irányába.
A vita során felmerül, hogy vajon a politika és az intézményi változások képesek-e újra vonzóvá tenni a családalapítást a fiatalok számára. A bevándorlás mint lehetséges megoldás ugyanakkor szintén nem tűnik hosszú távon biztosítottnak ebben az egyre globálisabb demográfiai helyzetben.
