Szeptemberben ismét 3%-ra emelkedett az Egyesült Államokban az infláció, amely újabb kérdéseket vet fel a gazdasági folyamatok irányát illetően. A havonta mért 0,3%-os drágulás bizonyos szempontból enyhébb volt, mint amire számítottak, ugyanakkor az éves szintű infláció egy nyolc hónapos csúcsára ért vissza, ami sokak számára aggasztó hír.
Az emelkedő árak hátterében főként a benzin és az élelmiszerek drágulása áll, de a tarifák által érintett importtermékek – például ruházati cikkek, háztartási gépek és bútorok – is jelentősen emelkedtek. Ezek az árváltozások különböző lakossági csoportokat is eltérően érintenek, így egyre inkább kirajzolódik a kettős sebességű gazdaság képe, amelyben a tehetősebbek könnyebben átvészelik az inflációs hullámokat, mint azok, akiknek minden kiadás számít.
Érdekes fordulatot mutat viszont a közvélemény: miközben az infláció emelkedése továbbra is jelentős gazdasági és politikai kérdés, az amerikaiak kisebb arányban gondolják, hogy a gazdasági helyzet a legnagyobb problémájuk. A kormányzati leállás elhúzódása ellenére is kevesebben érzik úgy, hogy ez nagy károkat okozna a nemzetgazdaságnak, mint a korábbi hasonló helyzetekben. Ebből adódik a kérdés: vajon miért változott meg ilyen látványosan a közvélemény érzékenysége a gazdasági problémák iránt?
