Meglepő lehet, de az internet alapvető szerkezete nem ilyen modern terhelésekre lett kitalálva, mint amilyet az AI igényel. Évtizedekkel ezelőtt, amikor az online aktivitás még a levelezésre és néhány zeneszám letöltésére korlátozódott, senki sem számított arra, hogy a mesterséges intelligencia óriási adatmennyiségeket fog világszerte mozgatni.
Ma már szinte mindenhol találkozhatunk mesterséges intelligenciával: felhőalapú alkalmazások működnek vállalatok mindennapi folyamataiban, robotok irányítanak gyárakat, szerte a világon videóhívások zajlanak. Eközben a hálózatok – a digitális világ láthatatlan infrastrukturális alapja – egyre nehezebben bírják a rájuk nehezedő nyomást.
A szervezetek gyakran toldozott-foldozott hálózatokat használnak, ahol a különböző gyártók megoldásai nem működnek igazán harmonikusan együtt. Emiatt a hálózatok sérülékenyek és gyakran nem elégségesek az AI óriási sávszélesség-igényeinek kielégítésére. Ez különösen élesen jelenik meg a mindennapi munkahelyeken: hálózati mérnököktől kezdve adatkutatókon át a DevOps szakemberekig mindenki tapasztalja a hatásait, amikor a hálózat nem képes megfelelően kiszolgálni a modern alkalmazásokat.
Felmerül tehát a kérdés: hogyan lehet úgy alakítani az internetet, hogy valóban bírja a mesterséges intelligencia és a felhőtechnológia forradalmi terhelését? Mennyire válik láthatatlanná, mégis létfontosságúvá a hálózatok szerepe az üzleti életben, a gyógyászatban vagy akár az okosvárosokban?
