Merkúr és Vénusz felfedezése rendkívüli kihívások elé állítja a tudósokat. Ezeket a bolygókat nehéz közvetlenül megfigyelni, mivel közel vannak a Naphoz, így erős sugárzás és rendkívüli hőmérsékleti viszonyok jellemzik őket. A Merkúr sajátos pályája, magas sűrűsége és mágneses tere miatt különleges helyet foglal el a Naprendszerben.
Kutatók olyan kérdésekkel szembesülnek, mint például, hogy miért ilyen sűrű a Merkúr, hogyan alakul ki a mágneses mezeje, és miért annyira eltérőek a felszíni hőmérsékletei. Számos űrszonda – köztük a Messenger és a Mariner 10 – vizsgálta a bolygót, de az új eredmények sokszor felülírják a korábbi elméleteket.
A Vénusz esete szintén különleges: a Földhöz hasonló méretű, mégis extrém üvegházhatás és megdöbbentő légköri viszonyok uralkodnak rajta. A múltban űrszondák sorozata – amerikai, szovjet, japán és európai küldetések – kísérelte meg tanulmányozni, hogy miként vesztette el a bolygó a vizét, milyen hatással van hiányzó mágneses mezeje a légkörre, s az extrém légnyomás és hőmérséklet hogyan befolyásolja felszínét és meteorológiáját.
Izgalmas kutatási területet jelent annak feltárása, hogyan különbözött Vénusz és a Föld fejlődéstörténete, miként alakult ki a bolygók atmoszférája, vagy milyen folyamatok magyarázzák a Vénusz felszíni fiatalodását, valamint a gyorsan mozgó felhőzetet és a titokzatos légköri jelenségeket.
Az űrkutatás új missziói – például a BepiColombo és az Akatsuki – még több adatot hoznak majd, hogy közelebb kerülhessünk e rejtélyes bolygók alaposabb megértéséhez. A feltárt kérdések egyúttal segítséget nyújtanak a Naprendszer, sőt az exobolygók fejlődésének átfogóbb értelmezéséhez is.
