A modern városok jövőjével kapcsolatos viták középpontjába a lakosság ellenállása és a változások nehézsége került. Egyre több helyen próbálnak ki olyan közlekedési megoldásokat, amelyek célja a forgalom visszaszorítása, a levegőminőség javítása, az élhetőbb környezet kialakítása. Ezzel párhuzamosan élénk, néha haragos tiltakozások is kibontakoznak, sok lakos nehezményezi a változtatásokat, amelyek gyakran mindennapjaikra vannak hatással.
Fókuszba kerül a status quo, azaz a megszokott állapot iránti erős ragaszkodás, amely viselkedéspszichológiai kutatásokkal is alátámasztható. A helyi politikusok és döntéshozók nem egyszer azzal szembesülnek, hogy az ellenállást inkább a változásoktól való félelem, semmint racionális érvek vezérlik. Az átmeneti tiltakozásokat kutatók „hisztéria dombjának” nevezik, amely egy tipikus, ismétlődő társadalmi folyamatot takar.
Konkrét példákon keresztül – például a Bristol városában bevezetett „élhetőbb városrészek” vagy modalizált forgalomszabályozás – mutatkozik meg, hogy milyen ellentétek feszülnek reformerek és tiltakozók között. Miközben a városvezetés igyekszik igazodni a fenntarthatósági célokhoz, sok helybéli sérelmezi a kényelmetlenséget, az útvonalak meghosszabbodását, és a konzultációk hitelességében sem mindig bízik.
Felszínre kerülnek globális példák is, ahol hasonló intézkedésekkel kísérleteznek – némelyik helyen tartós ellenállással, máshol idővel elcsituló vitákkal. A videó megvizsgálja, mennyire manipulálhatja a politikai döntéshozatalt az érzékelt társadalmi ellenállás, és mennyiben felel meg ez a tényleges többségi véleményeknek.
Az egyik központi kérdés: vajon képesek-e a városok valódi, nagyívű átmeneteken keresztül formálódni, vagy mindig csapdába esünk a fokozatos, lassú változást ellenző hangok miatt? És mit jelent mindez a jövő urbanizációjára nézve?
