Az előadás központi témája az, hogyan befolyásolja a mesterséges intelligencia (MI) a tudásalapú munkát és az emberi gondolkodás minőségét. A mindennapi e-mail válaszoktól kezdve a jelentésírásig a mai tudásmunkások egyre gyakrabban támaszkodnak MI-eszközökre, sőt, néha már szinte minden feladatot ráhagyhatnak ezekre a rendszerekre. Ez a folyamat egy új korszak kezdetét jelzi: az „outsourced reason” – kiszervezett gondolkodás – időszakát, mely során könnyen válhatunk szellemi turistává saját munkánkban.
Az előadó felvázolja azokat a kutatási eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy a generatív MI-asszisztensek használata csökkentheti a kreativitást, a kritikus gondolkodást, sőt, még a memóriára gyakorolt hatása is negatív lehet. Kiemeli, hogy az ilyen eszközök fokozott jelenléte miatt egyfajta „kaptárelme” alakul ki, ahol a résztvevők kevésbé gondolkodnak önállóan.
A prezentáció hangsúlyozza a metakogníció fontosságát is: vagyis azt a képességet, hogy tudatosan reflektáljunk saját gondolkodási folyamatainkra. Az MI-vel való együttműködés ezeket a készségeket könnyen háttérbe szoríthatja, ha nem megfelelően vannak kialakítva az eszközök.
Feltevődik a kérdés, hogy vajon jobb-e, ha a mesterséges intelligencia csak gyorsítja és leegyszerűsíti a munkát, vagy inkább provokál és gondolkodásra késztet? Az előadás példával illusztrál egy új szemléletű eszközt, amely az MI „provokációival”, kritikai visszajelzéseivel ösztönzi a felhasználót arra, hogy önálló véleményt, saját szakmai tudást és döntéseket építsen a készülő anyagba.
Végül felmerül a dilemmája annak is, hogy ha egy gép képes lesz helyettünk gondolkodni, elveszítjük-e vele együtt az autonómiánkat, emberi egyediségünket vagy ügynökségünket? A beszéd számos ősi kérdést idéz fel, arra ösztönözve a hallgatót, hogy fontolja meg: mit jelent embernek lenni a mesterséges intelligencia korában.
