A videó középpontjában az áll, miért érdemes néha lezárni egy-egy videojáték történetét úgy, ahogy van, és nem erőltetni a folytatást. Az iparágban gyakori, hogy a sikeres játékok automatikusan folytatást kapnak, azonban bizonyos esetekben ez visszaüthet, vagy akár ronthatja is az eredeti élményt.
Példaként említ hosszan olyan játékokat, mint az Expedition 33, melynek történeti zártsága és kerek egésze lehetetlenné teszi, hogy bármilyen folytatás igazán kielégítő legyen. A The Alters különlegessége abban rejlik, hogy egyedülálló koncepcióját nem lehet ismételni vagy előrébb vinni anélkül, hogy elveszne a varázsa.
A Pentiment esetében a történetvezetés és a művészi megvalósítás teszi egyedivé a játékot, így egy második rész inkább csak gyengítené az eredeti értékeit. A Vampyr és a Disco Elysium szintén kiemelésre kerülnek: előbbi teljesen körbejárja a fő témáit, utóbbi pedig nemcsak narratív, hanem iparági háttérrel is rendelkezik, amely lehetetlenné teszi a szellemiség folytatását.
A videó arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk meg, valóban minden jó játék megérdemel-e egy újabb részt, vagy néha többet ér, ha megőrizzük azt, amiért annyira szeretjük az adott címet.
