Manapság egyre több döntést bízunk a mesterséges intelligenciára, az egyszerű mindennapi kényelmi funkcióktól az életünket befolyásoló, nagy horderejű választásokig. Felmerül a kérdés: vajon érdemes mindent algoritmusokra bízni?
A beszélő történelmi példákon keresztül – Humboldt, Benjamin Franklin, Platón – mutatja be, hogy az emberi gondolkodás és filozófia mindig is fontos szerepet játszott az új technológiák fejlődésének irányításában. Érdekes gondolatokat vet fel arról, hogyan változott meg a technológiai szféra, és miként lehetne visszatérni a kezdeti értékekhez, ahol a mérnöki tudás és a filozófiai vizsgálódás együtt jár kéz a kézben.
Az előadó tipizálja azt, ahogyan a technológiai szakemberek viszonyulnak a filozófiához, majd elgondolkodtató kérdéseket vet fel: Milyen felelőssége van a fejlesztőknek? Mennyire veszélyes, ha a mesterséges intelligencia túlzott irányítást vagy kontrollt kap az emberek élete felett? Miért fontos, hogy a technológia emberi célokat és autonómiát is szolgáljon, ne csak gépies hatékonyságot?
Történelmi alakokon keresztül mutatja be az „építő-filozófus” attitűdjét, amely egyesíti a gyakorlati problémamegoldást a mély gondolkodással, és példát ad arra, hogyan válhat ez az új generációs technológusok ideálképévé.
