Az emberiség történetének egyik legismertebb hiánybetegsége, a skorbut, évszázadokon keresztül pusztított, különösen a tengeri utazók körében. De vajon miért szenvedtek tőle oly sokan, amikor több civilizáció is kitalálta már, hogyan lehet megelőzni?
A leírás bemutatja, hogy az ókori Egyiptomban már több mint 3000 éve feljegyezték a skorbut gyógyításának módszerét; például hagymafogyasztást ajánlottak. Ehhez hasonlóan sok kultúra — az irokézektől a norvégokon át az északi népekig — fedezte fel újra meg újra a friss gyümölcsök, zöldségek, vagy például a fenyőtűtea, illetve bogyós gyümölcsök jótékony hatását.
Érdekes kérdés, hogy a történelmi idők során miért felejtődött el újra és újra ez a tudás, hogyan hatottak a táplálkozási szokások, az élelmiszer-tartósítás és a hosszú utazások körülményei a skorbut terjedésére.
A történetben központi szerepet kapnak azok a híres kísérletek, amelyek során először alkalmaztak klinikai vizsgálatot — például James Lind citrusfélékkel végzett kutatása —, de ezeket az felismeréseket is sokáig figyelmen kívül hagyta az orvostudomány és a haditengerészeti vezetés.
A narrátor végigvezeti a nézőt azokon a félreértéseken, tévhiteken és intézményi mulasztásokon, amelyek miatt a skorbut továbbra is pusztított, miközben a megoldás ismételten a szemünk előtt volt.
Felmerül a kérdés: milyen tényezők vezettek oda, hogy egy ilyen egyszerűen kezelhető betegség évszázadokon át halálos fenyegetés maradt, akár hajósok, akár városlakó gyerekek vagy éhező népcsoportok számára?
Végül a modern kutatás, Nobel-díjas felfedezés és a mai napig fennálló veszélyek is szóba kerülnek, például menekülttáborokban jelentkező skorbut-esetek, amelyek rávilágítanak, hogy a történet napjainkban sem ért véget.
