Az Egyesült Államok népsűrűségi térképén kirajzolódik egy megdöbbentő minta: a délkeleti partvidék, különösen Georgia, Dél- és Észak-Karolina tengerpartjai feltűnően ritkán lakottak, szinte üresnek hatnak. Ennek ellentéte figyelhető meg az ország északi vagy nyugati partvidékein, ahol a nagyvárosok gyakran közvetlenül a tengerpart mellett találhatók.
A videó mélyrehatóan elemzi, milyen földtani, történelmi és társadalmi tényezők vezettek ehhez a különös népességeloszláshoz. Megvizsgálja például az Appalache-hegység, a Piedmont és az Atlanti-parti síkság szerepét, valamint azt, hogy az úgynevezett ‘fall line’ (vízesésvonal) mentén miért alakultak ki jelentős városok inkább a szárazföld belsőbb részein.
A természeti adottságok mellett a videó kitér a partmenti területek fejlesztési nehézségeire is: a mocsaras, szikes vidékek, veszélyes viharzónák és az egészségügyi problémát jelentő malária mind jelentős tényezők voltak évszázadokon át. A fejlődő közlekedési infrastruktúra – vasút, közutak, valamint a repülőterek – szintén hatással volt arra, hogy például Atlanta, Charlotte és Raleigh a belső területeken váltak igazi központokká.
A videó izgalmas kérdéseket vet fel az emberi földrajz, gazdaságtörténet és demográfiai minták kapcsolatáról. Miért maradt el a tengerparti területek robbanásszerű fejlődése, míg más amerikai partvidékeken éppen az ellenkezője történt? Vajon mennyire marad tartós ez a ‘népességi űr’ a jövőben is a délkeleti partvidék mentén?
