A 19. század elején Sylvester Graham presbiteriánus lelkész úgy vélte, hogy az amerikai társadalom erkölcsi válságban szenved, amelynek gyökerét a túlzott élvezetek és a mértéktelen életmód okozzák. Nem csupán az alkoholfogyasztásra, hanem a testiségre és az önmegtartóztatásra is különös figyelmet fordított, szigorú szabályokat hirdetve követőinek.
Graham meggyőződése szerint a túlfűszerezett, ízletes ételek fokozzák az emberek vágyait és elgyengítik önkontrolljukat. Megoldásként egyszerű, fűszermentes, teljes kiőrlésű gabonából készült fogásokat javasolt, ezek közül is leghíresebb a Graham kenyér lett, amely később a Graham-keksz ősének számított. Graham diétája a korabeli egészséges életmód-mozgalmak egyik kiindulópontja volt, amely később más életmódtanácsadókra és élelmiszeripari újítókra is hatott.
A mozgalom azonban komoly vitákat gerjesztett: míg egyesek rajongtak az új nézetekért, mások nevetség tárgyává tették a „fűrészporpuding filozófusát”, és kifogásolták az íztelen étrendet. Az egészséges életmód mellett Graham diétája középpontjába a test és lélek feletti uralom, valamint a szexuális önmegtartóztatás került.
Későbbi élelmiszeripari szereplők, mint James Jackson és John Harvey Kellogg továbbvitték Graham gondolatait, új, szintén egyszerű élelmiszereket fejlesztve ki, mint a Granula és a Corn Flakes. Ezek az ételek az egészséges táplálkozás és önfegyelem szimbólumai voltak, bár a későbbi élelmiszeripar gyorsan újraértelmezte, sőt, édessé tette őket. Ennek a folyamatnak egyik látványos eredménye a s’more nevű desszert, amely szöges ellentétét képviseli a Graham által hirdetett elveknek.
