Különleges helyet foglalnak el az ezredforduló környékén készült, látszólag lányoknak szóló, valójában mindenki által élvezhető kultfilmek, mint a Hocus Pocus, a Bajos csajok vagy a Doktor Szöszi. Ezek közül számosnak szigorú elvárásokkal nézne elébe a közönség, ha ma készülne hozzájuk folytatás. Hasonló kérdések merülnek fel a Freaky Friday kapcsán is, főleg hogy az eredeti és a Lindsay Lohan főszereplésével készült remake is jelentős rajongótáborral bír – igaz, nem mindenki szerint ér fel a hasonló korabeli klasszikusok népszerűségéhez.
Az új történetben Tess és Anna visszatérnek, de most Anna már anya, és a bonyodalom egy generációval tovább öröklődik. Az események akkor pörögnek fel, amikor egy médium – váratlanul valódi – természetfeletti képességei révén testcserét idéz elő a főszereplők között, ráadásul nem a megszokott módon párosítva a szereplőket. A váltott helyzetek következtében mind a karakterek, mind a nézők számára kihívás lekövetni, ki éppen kinek a bőrében van.
Figyelemre méltó, hogy bizonyos karakterek, például Harper vagy Lily, csak minimálisan különböznek egymástól, így a cserék tétjén és humorán is csorba esik. Eközben a régi szereplők többsége csak epizodikus jelenetekben tűnik fel, a hangsúly az új generáción és a generációs különbségek megélésén van.
Az alkotás egyik legérdekesebb problémája a szerkesztés: a szokatlanul elrendezett jelenetváltások és váratlan időugrások néha megtörik a film ritmusát, és összezavarhatják a nézőt. Ezek mellett azért akadnak jól működő humoros pillanatok – különösen azokban a jelenetekben, amikor a felnőttek fiatal testben próbálnak boldogulni vagy fordítva, illetve amikor a generációkon átívelő eltérések ütköznek ki a karaktereken.
Mindez felveti a kérdést: van-e létjogosultsága egy ilyen folytatásnak? Vajon képes az új Freaky Friday felidézni az eredeti film varázsát, vagy inkább egy streamingre szánt, könnyed, de felejthető kísérlet marad? És mit várnak vajon ettől a régi rajongók, illetve a fiatalabb közönség?
