Ebben a részletes videós elemzésben a készítő saját, többszöri újranézés utáni benyomásait osztja meg a legújabb Superman-filmről, amely a DCU új korszakát nyitja meg. Gondolataiban visszatér arra, hogy első értékelése csak átlagon felüli volt, de visszanézve több réteget talált a történetben és a karakterekben, amit korábban nem értékelt igazán.
A beszélgetés középpontjában Superman karakterének fejlődése áll: a hős emberi oldalát, sebezhetőségét és a családi kapcsolatait elemzi, különös tekintettel a szülői alakok és gyermekük viszonyára. Érdekes módon hangsúlyozza, hogy a film megmutatja, nem született jó karakter, hanem választások sorozatával válik azzá – ezzel minden nézőt arra sarkall, hogy saját döntéseit és értékeit is átgondolja. Felveti azt is, hogyan képes egy szuperhős igazi példaképpé válni a hétköznapi emberek számára.
Kritikus szemmel vizsgálja a ritmust, a szülők ábrázolását és a mellékszereplőket, valamint a vizuális vagy zenei megoldásokat. A tempó néha túlságosan is pörgős szerinte, és néhány érzelmi momentum emiatt kevésbé tud kibontakozni. Szóba kerülnek a humort és egyes karakterábrázolásokat érő viták, valamint az, hogy mennyit veszíthet (vagy nyerhet) egy film azzal, ha mer kockáztatni.
Gazdasági és társadalmi témákat is felvet: miért robbant be a film az amerikai piacon, de miért teljesített alul nemzetközileg? Mennyire határozza meg a márka és az aktuális társadalmi hangulat egy szuperhősfilm sorsát? Futólag érinti a következő filmek várható irányait és a Superman-mítosz további rétegeit, érintve a család, az önfeláldozás, sőt a popkultúra punk-rock identitásának beolvadását is a film világába.
Izgalmas kérdésekkel zárja a gondolatait: hogyan fejlődhet tovább Superman karaktere a jövőben? Milyen társadalmi témákkal lehetne még mélyebben foglalkozni egy következő részben? És vajon sikerül-e a nemzetközi piacon is ugyanazt a varázst elérni, mint odahaza?
