125 millió évvel ezelőtt Libanon területén egy mocsaras erdőben hemzsegtek a rovarok és változatos élőlények. Ezekben a sűrű, sötét erdőkben a fákon megjelenő sárga, ragacsos gyantacseppek idővel borostyánná keményedtek, benne megőrizve számtalan kis állatot, többek között rovarokat, gyíkokat és még ammoniteszeket is.
A paleontológusok szerint ebben az időszakban, amelyet kréta gyantás intervallumnak neveznek, a világon sok helyen – különösen az északi féltekén – hatalmas borostyán lelőhelyek alakultak ki. Azt azonban máig rejtély övezi, hogy pontosan miért volt ebben az időben ennyi ragacsos gyanta, és mi ösztönözte a fákat ennyi gyanta kibocsátására.
A videó bemutatja, hogy a gyantaképződéshez nem elég, ha sok a tűlevelű fa, hanem sérülést is kell szenvedniük. Ezt a sérülést okozhatta a meleg klíma, viharok, sőt gyakori erdőtüzek is – de a kutatók korábban azt is felvetették, hogy egyes rovarfajok, például a kéregbogarak vagy azok gombás társfajai is szerepet játszhattak a folyamatban.
Néhány különösen érdekes kérdést feszeget a videó: Milyen szerepet játszottak a különböző bogárfajok – a kéregbogarak, az ambrosia bogarak vagy a hajófarágó bogarak –, és hogyan változott meg a növényvilág, amikor a klíma és a földi oxigénszint is átalakult?
Mindez a máig fennmaradt borostyánképző helyek, a kihalt ősfenyőerdők és a jelenlegi gyantaképző folyamatai között keresi az összefüggéseket, izgalmas paleontológiai és ökológiai kérdéseket felvetve.
