Az előadás a kapcsolódás mögött rejlő biológiai folyamatokat vizsgálja, rámutatva arra, hogy az emberi kapcsolat nem csupán érzelmi vagy digitális jelenség, hanem alapvető biológiai szükséglet is. Ezt példákon keresztül mutatja be, például a csecsemőknél a korai testi érintés jelentőségén keresztül, valamint azokon a hormonális változásokon át, amelyeket az oxitocin és a kortizol szintje idéz elő.
Szó esik egy, a Harvard Egyetemen folytatott több évtizedes boldogságkutatásról, amelynek eredményei szerint a szoros, közeli kapcsolatok jobban meghatározzák életünk minőségét és hosszát, mint az intelligencia vagy a társadalmi háttér. A magány egészségkárosító hatásai is felvetődnek, többek között a szívbetegségek és mentális zavarok kockázatának növekedése révén.
A beszéd kitér a digitális eszközök hatására is, kiemelve, hogy a telefonok világa sokszor elvonja figyelmünket a valódi kapcsolódástól. Végül a nézőket arra ösztönzi a gondolatmenet, hogy ne tekintsenek luxusnak az emberi kapcsolatokat, hanem érezzék felelősségüknek azok ápolását, hiszen mélyen belénk kódolt biológiai szükségletünkről van szó.
