Az elmúlt években sokan tapasztalhatták, hogy a világ nem a véletlenek vagy a végtelen káosz felé halad, hanem mintha minden esemény előre meghatározott formát öltene. Ennek érzését erősíti az is, hogy a társadalmi és technológiai változások „előre csomagolt” megoldásokkal és narratívákkal jelennek meg, amelyek mögött érdemes felfedezni a rendszerszintű működést.
Kína szerepe a geopolitikai feszültségekben fókuszba kerül, ahol nyílt konfliktus helyett finomabb nyomásgyakorlás, például gazdasági és technológiai eszközök alkalmazása válik meghatározóvá. Az AI megjelenése a kreatív iparágakban újabb kérdéseket vet fel: mi lesz a művészek, írók, zenészek helye ott, ahol a mesterséges intelligencia gyorsabb és engedelmesebb megoldásokat kínál?
A társadalmi elszigeteltség és a magány előretörése szintén fontos téma, amely mögött a kommunikáció egyre nagyobb súlya és a politikai feszültségek húzódnak meg. Ugyanakkor új szerepet kapnak az AI-alapú mentális egészségügyi eszközök, amelyek egyre szélesebb körben váltanak ki emberi kapcsolatokat – felvetve az adatkezelés, befolyásolhatóság és etikai kérdéseit.
Egy másik kiemelt kérdés, hogy az álhírek, deepfake videók és hamisított tartalmak elterjedése miként változtatja meg az emberek bizalmát a bizonyítékokban, és hogyan tolódik el a bizonyítási teher. A társadalmi szokások is változhatnak: a távolságtartás, izoláció erényként jelenhet meg, miközben a társadalom egyre kevésbé ösztönzi a személyes interakciókat.
Előtérbe kerül az is, hogy a pszichológiai befolyásolás módszerei átalakulnak, egyre inkább a háttérben formálva a közbeszédet és a normákat. Az identitásválság, a talajvesztés és a jelentés utáni vágy újabb alternatívákat (például a pszichedelikus szerek használatát) hív életre. Mindezek a trendek egy egységes rendszer működését tükrözik, amely folyamatos alkalmazkodásra késztet egyéneket és közösségeket.
