1917 elején az Egyesült Államok még mindig semleges volt, miközben Európa és a Közel-Kelet már több mint két éve háborúban állt. Az amerikai közvélemény jelentős része elutasította a háborús részvételt, amit a frissen megválasztott Wilson elnök is képviselt.
Az ország szimpátiája ugyanakkor inkább az Antant felé húzott, részben a kulturális és gazdasági kapcsolatok, részben pedig a brit és francia propagandának köszönhetően, amely az agresszív német hadviselést és a civil lakosság szenvedéseit hangsúlyozta. Ezzel szemben a német és ír-amerikai közösségek, valamint a szocialista szakszervezetek másként viszonyultak a konfliktushoz.
Egy sor incidens, többek között amerikai állampolgárok halálát okozó német tengeralattjáró-támadások, valamint titkos német akciók amerikai területen, tovább fokozta a feszültséget. A politikai vezetés emiatt megerősítette az ország védelmét, miközben a Kongresszus is megosztott maradt az ügyben.
Az események kulcspontja a korlátlan német tengeralattjáró-háború és a hírhedt Zimmermann-távirat volt, amelyben Németország Mexikónak területi ígéreteket tett egy esetleges amerikai hadba lépés esetére. Ezek az ügyek a közvéleményt és a politikai döntéshozókat is a háborús beavatkozás felé terelték.
A dokumentumfilm betekintést nyújt abba, hogyan formálódott az amerikai külpolitika, milyen belső társadalmi viták alakították az álláspontot, és hogyan mérlegelték a vezetők az ország érdekeit, humanitárius céljait és a világpolitikai helyzetet.
