Emberként gyakran gondoljuk magunkat bolygónk domináns élőlényeinek, mégis különösen kicsinek számítunk a főemlősök között. Felvetődik a kérdés: vajon szokatlanul aprók vagyunk-e, és ez választ adhat-e a Fermi-paradoxonra? Fergus Simpson asztrofizikus „Nagy idegen elmélete” pontosan ezt vizsgálja, rámutatva arra, hogy az emberiség népessége jelentősen meghaladhatja a legtöbb intelligens földönkívüli civilizáció lakosságát.
Az elmélet matematikai és statisztikai megközelítésből indul ki – például bemutatja, hogy a nagyobb élőlények egyedenként több erőforrást igényelnek, ezért civilizációjuk eloszlása, városi koncentrációja is gyérebb lehet. Felmerül, vajon létezik-e egy maximális méret is az intelligens fajok számára, amely fölött már olyan kevés példányuk marad, hogy nehéz technológiai civilizációt építeniük.
Érdekes kérdéseket vet fel a bolygók méretének, a gravitációnak, valamint az élőlények agyméretének szerepe is. Mi történne, ha a legjellemzőbb intelligens idegenek valóban óriások lennének? Lehet, hogy egy kisebb tömegű bolygón, nagyobb gravitációval rendelkező világon nehezebb kialakítani fejlett társadalmat?
A videó gazdagon példáz elméleti fajokat és sci-fi szereplőket, miközben összeveti az emberi fejlődés ritmusát, az intelligencia költségeit és eloszlási mintáit különböző hipotetikus idegen csoportok (például „Typicaliták” vagy „Outlerianok”) között. Az is szóba kerül, mennyire torzítja az evolúciót és a civilizáció fejlődését az energiahatékonyság, illetve a biológiai adottságok, valamint hogy technológiai áttörések után mennyire válnak lényegtelenné a testi korlátok.
A felvetett témák emellett kitérnek a transzhumanizmusra, a mesterséges intelligencia lehetőségeire, sőt, a poszthumán társadalmak jövőjére is – mindezt annak kapcsán, hogy az intelligencia és a civilizációs fejlődés feltételei mennyire változatosak lehetnek az univerzumban.
