Rejtélyes GPS-zavarok sorozata hívta fel a kutatók figyelmét, amikor évekkel korábbi nyilvános adatokban egy sor jelentős, kontinens-méretű zavarást fedeztek fel. Ezek a zavarok Európa jelentős részére, Svalbardtól Spanyolországig, valamint Kanadáig is kihatottak, és elsőre nem volt világos, mi okozza őket. A hagyományos földi zavarók hatóköre nem magyarázta ezt az eloszlást, így a gyanú egyre inkább az űrbe, konkrétan műholdakra terelődött.
Két fő elmélet született: vagy egy célzott, emberek által vezérelt katonai művelet zajlik, vagy véletlen jelenségekről van szó. A felmerülő időbeni és földrajzi mintázatok azonban azt sugallták, hogy tudatos beavatkozás történik, de egyértelmű szándékot vagy indokot továbbra sem lehetett bizonyítani. Még az is felmerült, hogy egy adott katonai műhold, mint például az orosz Cosmos 2546, lehet az egyik kulcsszereplő.
A kutatók további vizsgálatai során statisztikai minták, a rádiófrekvenciák jellemzői, valamint a jelek időzítése egyre szűkebb körre szorította az esetleges forrásokat. A nyomozásba több nemzetközi kutatóintézet is bekapcsolódott, de a bizonyítékszerzés összetettsége miatt sokáig elakadt a kutatás.
A GNSS rendszerek zavarása óriási hatással lehet mindennapi életünkre: nemcsak navigációs rendszerek, hanem bankrendszerek, logisztika, mobilhálózatok és még sok egyéb működése is függ az ilyen műhold-alapú idő- és helymeghatározástól. Felmerül a kérdés: mennyire vagyunk sebezhetők, ha ezek a rendszerek célzott támadás vagy véletlen meghibásodás miatt akár egész kontinenseken leállnak?
Vajon egy új fegyverkezési forma nyitányának vagyunk tanúi, vagy tényleg pusztán technikai hibákról van szó? Mik lehetnek a lehetséges megoldások, és hogyan csökkenthető a függőségünk ezektől a sebezhető műholdas technológiáktól?
