Az amerikai Newark repülőtér szinte minden évben a legrosszabbak között szerepel az országos repülőtéri rangsorokban, akár pontosságról, akár elégedettségről van szó. A különféle elemzések, például a Wall Street Journal vagy az Airhelp indexei is rendre az utolsó helyre sorolják az Egyesült Államok legnagyobb repülőterei között.
Az adatok vizsgálata során kirajzolódik, hogy jelentős különbségek adódnak a különböző hónapok között – június és július például rendszeresen kaotikusak, amikor rengeteg járat késik vagy marad el, főként az időjárási tényezők, például zivatarok miatt. Ezeket az időjárási helyzeteket a régió földrajzi adottságai is erősen befolyásolják, például a közeli Appalache-hegység és az Atlanti-óceán találkozása.
Azonban nemcsak az időjárás tehető felelőssé: a repülőtér kialakítása is komoly problémák forrása. A futópályák túl közel helyezkednek el egymáshoz, emiatt nem lehet őket teljesen függetlenül használni, ami jelentősen csökkenti a kapacitást. Ezek a fizikai korlátok rendszeresen forgalmi torlódásokhoz, hosszú várakozási időkhoz és további késésekhez vezetnek, főképp amikor valami megszokottól eltérő helyzet adódik.
Az irányítás sem problémamentes: a légtéri forgalom bonyolultsága miatt magas szintű tapasztalatot igényel, miközben az utóbbi időben súlyos humánerőforrás-hiány és műszaki hibák nehezítik a földi és légi irányítók munkáját. Ezek a problémák láncreakció szerűen további késéseket és szervezési nehézségeket szülnek.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy egy ilyen fontos és forgalmas repülőtér miért képtelen stabilan jól működni, illetve mennyiben játszik szerepet a kialakítás, a földrajzi elhelyezkedés vagy az irányítási rendszerek hatékonysága abban, hogy bizonyos időszakokban szinte állandóak a komoly problémák.
