Az elmúlt években jelentősen megnehezült a pályakezdő diplomások elhelyezkedése, különösen a Z generáció tagjai számára. A végzősök körében tapasztalható növekvő munkanélküliség komoly aggodalmat kelt, miközben a vállalatok egyre kevesebb belépő szintű pozíciót nyitnak meg.
Sok fiatal hosszas álláskeresés után is csupán részmunkaidős, vagy a szakterületüktől eltérő munkákat talál, míg egyesek végül a szakmájukhoz kevésbé kapcsolódó pályák – például szakmunkák – felé fordulnak. Felmerül a kérdés, hogy az egyetemi diploma valóban jelent-e még előnyt a munkaerőpiacon.
A munkanélküliségi mutatókat több tényező is befolyásolja: a pandémia utáni túlfoglalkoztatás, az infláció és a mesterséges intelligencia egyre erősödő jelenléte az irodai szférában egyaránt hozzájárult a mostani helyzethez. Mindeközben regionálisan is eltérések tapasztalhatók; bizonyos területeken a technológiai szektorban látszik némi mozgás, amely új lehetőségeket vet fel.
A szereplők személyes történetei rávilágítanak arra, hogy sokan kompromisszumot kötnek: a jól fizető, stabil kékgalléros szakmák, mint például a villanyszerelés, egyre vonzóbb alternatívát jelentenek, míg a fehérgalléros állások stagnálnak vagy eltűnnek. A friss diplomások előtt álló kihívások tehát nemcsak gazdasági kérdések, hanem önértékelési és életpálya-döntésekhez is vezetnek.
