Az erősítők hangszínpadának szélessége jelentősen eltérhet, még akkor is, ha ugyanabban a rendszerben használják őket. Felmerül a kérdés: vajon csak a csatornaelválasztás felelős ezért a különbségért?
A monoblokk erősítők például kiváló csatornaelválasztást kínálnak, hiszen minden csatornának önálló háza és tápegysége van, így elvileg semmilyen áthallás nem fordulhat elő. A tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy ezek előnyei inkább a tápegység függetlenségéből, mint a csatornaelválasztásból fakadnak.
Sok tényező játszik szerepet az erősítők térhatásának kialakulásában. Nemcsak a tápegység minősége vagy a csatornák függetlensége, hanem a tervezés részletei is nagyban befolyásolják az élményt. A konstrukció során például a visszacsatolás mértéke, a fáziskoherencia és a slew rate – azaz, hogy milyen gyorsan képes az erősítő átvinni a jelet – mind hozzájárulnak a térbeli megszólalás minőségéhez.
Egyes erősítők két dimenzióban, míg mások három dimenzióban képesek megjeleníteni a hangzást, és ez utóbbi a kifinomultabb tervezés, valamint az összetevők minőségének eredménye. Felmerül tehát a kérdés, hogy pontosan milyen tervezési döntések vezetnek egy élettel teli, valósághű hangszínpadhoz, és melyek azok a részletek, amelyek igazi „varázslatot” visznek az otthoni zenehallgatásba.
