Az 1980-as és 1990-es években sötét digitális háború dúlt a háttérben, ahol nem pénz vagy hatalom, hanem presztízs volt a tét. A Commodore 64 és Amiga korszak legendás kalózcsoportjai – mint a Razer 1911, Fairlight, Paradox – bonyolult szervezettséggel dolgoztak, gyakran a törvényesség határait átlépve, csupán azért, hogy ők legyenek az elsők egy-egy játék másolásvédelemének feltörésében.
Megismerhetjük az úgynevezett „piramis” felépítést: a beszállítók titkos információkkal és eredeti szoftverekkel látták el a csapatokat, a crackerek pedig komplex másolásvédelmi rendszereket fejtettek vissza. A szervezők biztosították a zavartalan működésüket, miközben a csoportok világszerte versenyeztek azon, ki tudja a leggyorsabban feltölteni a friss cracket a bulletin board rendszerekre.
Részletes példákat hallunk: egyes védelmek hónapokon, sőt éveken át tartó kihívást jelentettek – mint amikor a Fairlight tagja egy évig küzdött a LucasArts játékokkal vagy amikor a Dungeon Master játék „fuzzy bits” védelmét próbálták feltörni. Még fizikai másolásvédelmekkel is szembesültek, például speciális hardveres kulccsal.
Feltárul a szcéna fejlődése, a korai titkos találkozóktól a hatalmas digitális rendezvényekig, miközben a játékfejlesztők egyre kifinomultabb védelmi módszerekkel válaszoltak. A digitális kalózkodás világa végül nem csak az illegális letöltések története: személyes ambíció, technikai csúcsteljesítmény és közösségi összetartozás is hajtotta. Az alkotók és crackerek motivációiról, rivalizálásairól és a közös tudásról is ízelítőt kapunk.
