Az amerikai magánhitelezési piac elképesztő növekedést mutat, az előrejelzések szerint néhány éven belül elérheti az 5 billió dolláros méretet. Ebben a szektorban nem banki pénzügyi intézmények nyújtanak hitelt vállalatoknak, gyakran azoknak, amelyeket a hagyományos bankok vagy a nyilvános adóspiacon működő források nem tudnak finanszírozni. Néhány előnye közé tartozik a gyorsaság, a rugalmasság, és hogy elér olyan cégeket is, amelyeket eddig háttérbe szorítottak.
Az elmúlt évtizedekben a szigorúbb bankszabályozások hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a hitelek egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a pénzügyi piacból. Magánhitelalapok eddig főként intézményi befektetőktől, például biztosítóktól és nyugdíjalapoktól kaptak finanszírozást, most azonban megjelentek a lakossági piacon is, és egyre több magánbefektető számára kínálnak elérhető befektetési lehetőségeket.
Bár a magánhitelek magasabb hozamokat ígérnek, ezek kevésbé átláthatóak és sokkal nehezebben értékesíthetők, így a befektetők nagyobb kockázatot vállalnak. Újabb trend, hogy már ETF formájában is lehet magánhitelbe fektetni, amely további kérdéseket vet fel a likviditással és a szabályozás gyengeségeivel kapcsolatban.
Folytatódik a vita arról, mennyire biztonságos ez a piac, különösen akkor, ha a gazdasági környezet romlik. Egy esetleges gazdasági visszaesés idején az illikvid eszközök gyors eladása komoly gondokat okozhat, és régóta nem tesztelték éles helyzetben a szektor ellenállóképességét. Felmerülnek kérdések a hitelminősítési folyamatok függetlenségével és az átláthatatlansággal kapcsolatban is.
Néhány közelmúltbeli példa, például a Renovo, a First Brands és a Tricolor Holdings csődje, rávilágít arra, milyen gyorsan válhatnak súlyossá a problémák ebben a szegmensben. Ráadásul a magánhitelezés növekvő népszerűsége miatt egyre többen vonhatóak be, így a kockázatok is szélesebb körben jelentkezhetnek, akár a bankszektor vagy a biztosítók irányába is átterjedhetnek.
