Az emberek egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a két lábon járás, de a tudósokat még mindig foglalkoztatja, mikor, hogyan és miért történt ez az evolúciós váltás. Az elméletek közül sokáig az volt a legnépszerűbb, hogy őseink az éghajlatváltozás miatt hagyták el az erdőket, és a szavannán alkalmazkodtak a két lábon járáshoz.
A különféle anatómiai változások – például a medence átalakulása vagy a gerinc görbülete – alapján jól látható, mennyi minden változott meg ahhoz, hogy az ember hatékonyan járhasson két lábon. A hollók, főemlősök és emberek összehasonlítása segít feltérképezni, mi tette lehetővé számunkra ezt a képességet.
Az Ardipithecus leletek felfedezése új kérdéseket vetett fel, hiszen ez a faj részben már bipedális volt, de még sok tulajdonsága megmaradt a fákon való közlekedéshez is. Az Ardi becenéven ismert egyed rendhagyó lábfeje és összetett mozgáskultúrája megkérdőjelezte az addigi egyszerű szavanna-elméletet.
Kiemelendők a további talányok, például hogy pontosan mi volt Ardi mindennapi élőhelye, illetve hogy a két lábon járás kialakulása valóban egyenes és egyedülálló folyamat volt-e az emberi evolúcióban, vagy több párhuzamos ág is létezhetett. A történet sokkal bonyolultabb, mint korábban hittük – és számos izgalmas rejtély vár még megfejtésre.
