Sam Altman „gentle singularity” koncepcióját egy Patreon támogató kérdése indította el, aki értelmezést kért a világhírű technológiai gondolkodó blogbejegyzéséről. Az elhangzottak rávilágítanak arra, hogy az MI fejlődése és a szingularitás elérésének sebessége korántsem olyan drámai vagy váratlan, mint sokan előzetesen gondolták.
Megjelenik a technológiai fejlődés gyakorlati akadályainak tárgyalása: elhúzódó projektek, váratlan nehézségek, valamint a híres Hofstadter-törvény, amely szerint minden tovább tart, mint eredetileg gondolnánk – még akkor is, ha ezzel számolunk. Régi ismerősök ezen a területen például az elhibázott önvezető autós jóslatok vagy az elavult informatikai infrastruktúrával küszködő vállalatok.
Felmerül a technológiai diffúzió és telítettség kérdése is: hiába léteznek fejlett MI-megoldások, ezek bevezetése és elterjedése a vállalatoknál jóval lassabban zajlik, mint ahogy azt sok tech-szereplő elvárta volna. A személyes tapasztalatokból kiderül, hogy a szervezeti tehetetlenség, az emberi tényezők és a gazdasági-infrastrukturális korlátok mind lassítják a változásokat.
Külön érdekes aspektus, hogy még a legmodernebb vállalatoknál is évekbe telik az új rendszerek bevezetése, főleg, ha történelmi örökségként elavult, sőt már alig támogatott technológiát használnak. Vajon lehet-e a „gyengéd szingularitás” mögött reális megfontolás, vagy inkább az informatikai elit önreflexiójával állunk szemben?
